Először is míg el nem felejtem. A magyar telszámom most nem érhető el hívásügyileg, csak sms, mert a telefonom rosszalkodott, és míg garanciás elpostáztam Magyarországra, hogy javítsák meg. Vettem egy mobilt, de abba csak egy telefonkártyát lehet tenni és a győztes a máltai számom, mert azt használom gyakrabban. Aki nem tudja : +356 99523071.
Mivel nem volt időm írni, nem is fognak eszembe jutni a történések sajnos. De nagyjából iszonyatosan gyorsan telik az idő, és olyan érzésem van, hogy semmire sincs időm. Pedig nincs is semmi dolgom!!! Valszeg azért érzem így, mert sok mindent szeretnék csinálni. Tanulok 4ig, amit sokszor keveslek, de ha tovább tanulok, nem marad semmi másra normálisan időm. Jógázni nem tudok, annyira hideg van, hogy nem tudom magam rávenni, hogy lefeküdjek a földre. A héten volt a leghidegebb, főleg a hétvégén.
A héten külön betett, hogy a hagyatéki tárgyalás ma volt, és elvileg nekem is ott kellett volna lenne, de mivel ez lehetetlen, így meg kellett hatalmaznom egy ügyvédet. Amit azért nem értettem, és azóta sem értek, de már lehet sosem fogom megtudni, hogy amit decemberben direkt ez miatt ötszáz példányban aláírtunk, miért nem volt megfelelő. Kezdődött azzal, hogy hétfőn Ati (legidősebb öcsém) küldött egy iratot emailben, amit én megpróbáltam kinyomtatni itt St. Juliansen az EC (másik nyelviskola) internettermében, mert az jó nagy, de nem sikerült, szkennelni meg végképp nem tudnak, mert kinyomtatás, aláírás után még be kellett szkennelni, és mindezek után még el is postázni, ha lehetséges még érjen oda csütörtökre. Mivel nem jutott eszembe hirtelen másik nagy internetkávézó helyben elrohantam Sliemába, mert ott tudtam egyet. Simán kinyomtatták, aláírtam, beszkennelték, hurrá örültem, irány vissza, elküldtem emailben, vettem borítékot hogy majd elpostázom másnap. Másnap délelőtt Ati újabb telefonja, hogy van még egy amit elküldött emailben.... Nem voltam ideges . 3 hét múlva nyelvvizsgázom, nem szeretném az időmet vesztegetni, és erre még 2 óra szarakodásnak néztem elébe, ráadásul nem értettem, miért nem lehet ezt egyszerre megoldani. Elvégre nem kezdő ügyvédekről van szó. Oké, suli után rohanás Sliemába, eljátszottam megint, rohanok vissza a postára, mert az csak fél 3 ig van nyitva, közben Ati újabb smse, hogy küldött még egy emailt. Felhívtam és mondtam, hogy szarok bele most már, teljesen kiakadtam. Feladtam azt a két levelet postán. Gyorsan lefirkantottam a házit és mentem edzeni és este lett. Igen, kihagyhattam volna az edzést is, de nem akartam. Tanulás rovására ment minden. A harmadik variációval is elmentem sliemába, de egy koreai srác dolgozott éppen, aki mellesleg a sluiba jár, és hát nem tudta hogyan lehetne színesben beszkennelni, csak fekete-fehérben ment, de az nem jó, mert akkor a kék tollam nem látszik. Görcsölt rajta egy csomó ideig, de nem sikerült, szal végképp elszállt az agyam. Másnap már nem akartam menni. Gondoltam ha megteszik nekem a sulimban akkor oké, ha nem akkor végképp leszarom. Miután 3 helyre küldtek, és közben kiderült, hogy vírusos a pendriveom, de mivel ez az IT szobában derült ki, hamar le is formattáltattam az informatikussal, és végülis sikerült beszkennelni. Emailben elküldtem és ma elpostáztam. Összességében 3 délutánomat csesztem el ez miatt, és nem tanultam rendesen, csak összecsaptam a házit.
Néztem lakást is. Rozival mentem. Ja az is még. Előzmény. Megbeszéltük, hogy hétfőn 5kor találkozunk délután a fickóval, akié a lakás. Oda is mentem, majd 15 perc után felhívtam, erre közölte, hogy megfeledkezett rólam, ő most Gozon van. Köszi. Megbeszéltük, hogy másnap találkozunk, de előtte hív. Na úgy is lett. Jött a barátnőjével egy terepjáróval, aminek két ajtaja volt, és nagyon koszos volt belül. Sebaj, bemásztunk Rozival hátulra. Menet közben a fickó ajtaja lépten nyomon kinyílt, egyszer majdnem le is vitte a szembejövő autó, mire is lezárta inkább az ajtókat, és így már nem kellett azon aggódni, hogy elveszítjük a sofőrt :D Meg is érkeztünk, és ki akartam szállni, de az ülést a sofőr felőli oldalon nem lehetett előre húzni, szal nem volt sok hely kiszállni, és hát beszorultam, mint Micimackó :D Jót röhögtünk és visszamásztam, mondtam, hogy túl nagy a seggem, bocs :D Aztán végülis a másik oldalon előrébb lehetett húzni az ülést (ott is szálltunk be egyébként) és így megmenekültünk :D A lakás viszont nem tetszett. Nagyon régi, nagyon hideg és ahhoz képest, hogy 3 szoba van benne, kicsi nekem, mert vadidegen emebrekkel, akik ráadásul rövid időnként cserélődnek nem szeretnék túl kicsi térben mozogni. Mondta a srác, hogy van neki nagyob lakása is, majd jelentkezik, hogy megmutassa azt is, de nem jelentkezett. Őszintén szólva nem bánom, mert brazil a fickó és megkérdeztem Julianat ismeri e, hát ő is tőle bérli, a szobát Msidában és csak annyit mondott, hogy egy seggfej :D
Viszont van egy másik ami szintén ott van a környéken, ja azt nem is írtam, hogy St Juliansen van. De ez is megszívatott. Ez egy csaj volt. Suli után nem volt időm tanulni, hanem hazajöttem, megebédeltem, majd elrohantam a postára feladni a leveleimet, és elsétáltam a célállomásra. Nagyon korán odaértem, fél után nem sokkal és 3 órát beszéltünk be, de addig legalább szórakoztam a telefonommal, ismerkedtünk. Majd negyed 4kor próbáltam hívni a csajt, ki volt kapcsolva. Cool. Szívás. Megint elvesztettem egy csomó időt amit tanulással tölthettem volna. Nemrég hívott, hogy ne haragudjak de nem tudott odaérni és lemerült a telefonja, de most ott van, ha tudok menjek most. De mondtam, hogy bocs, én már most nem megyek, tanulnom kell, találkozzunk holnap. Úgyhogy holnap újra próbáljuk. Egyébként ez 295 euro és benne van a rezsi is. Ami jó, mert fűthetek ezerrel :D
Meg van a vizsgaidőpont pontosan. Március 13án (pénteken) délután lesz a szóbeli vizsga, és utána szombaton a többi.
Jövő héten lesz főzőparti az osztálytársakkal :)
Holnaptól karnevál lesz 3 napon keresztül, farsang :)) Gozon valami őrült és vad buli szokott lenni, a fanatikusok oda mennek, mi Rozival megnézzük Vallettát holnap és szombaton is.
Vettem egy hőmérőt. Jaaaaj ezt még elmesélem. Ma sem tanultam még csak megjegyzem, mert nem volt rá időm, de már most nem akartam tovább halogatni az írást. Szóval gondoltam mi sem egyszerűbb annál, hogy vegyek egy hőmérőt és megnézzem végülis hány fok van a lakásban, mert nagyon kíváncsi voltam. De hát ez is túl nagy kihívásnak bizonyult itt Máltán :D Próbáltam többféle tipusú boltban, ahonnan mindig adtak ötleteket hol nézzem meg, ezek között volt konyhai cikkeket árusító bolt, gyógyszertár, virágbolt (aholis azt mondta a fickó, hogy felejtsem el, hogy ilyet veszek Máltán, megmondja ő hány fok van nálam :D Kérdezem, miért, hány fok van nálam? Azt mondja 22 :D Haha, jó is lenne mondtam neki :D) Végülis egy ajándékboltban vettem egy hűtőmágnest amin van egy kb 2 centiméteres hőmérő, nem tudom mennyire pontos, de szerintem működik. Legalábbis ha ráteszem az ujjam, felmegy 20 fokra a mutató :D 15 fokot mért nálam. Szal fogadjuk el ezt ténynek, bár én még hűvösebbnek érzem, de legyen 15.
Biztos van még sok érdekes dolog, amiről mesélhetnék, de ennyi jutott hirtelen eszembe. Pussz mindenkinek :)
