Szombaton végülis egyedül mentem kirándulni, mert Adriienn nem végzett a tanulással. Naxxarban a palota és a kert nagyon tetszett, érdemes volt elmenni, és kifizetni a 9 euros belépőt. Bár a kert gondolom még sokkal szebb nyáron, mikor minden növény virágzik, de így is tetszett, és el tudom képzelni milyen lehet mikor minden csupa színes. Mostában a dóm viszont kívülről nagyon szép, amit eddig is tudtam, de belülről csalódás volt. Sokkal inkább emlékeztetett egy színházteremre, mint egy templomra. Ráadásul annak ellenére, hogy milyen híres, szerintem totál giccses a díszítése, egyértelműen csalódásként éltem meg. Sose többet nem megyek be, kívülről viszont mindig megcsodálom :) Hamar végeztem, úgyhogy visszajöttem St Juliansre, és kicsit napoztam a Spinola öbölben egy padon. Aztán jött Adrienn is, kicsit beszélgettünk, és ennyi volt a napom. Igyekeztem időben lefeküdni, de 10 óra előtt nem sikerült elaludnom.

Hajnalban 4 kor (óraállítás után) felkeltem, összeszedtem magam, és elbattyogtam a találkozási pontra. Nagyon pontosan jött a busz. 5 20ra volt megbeszélve, és 5 19re ott volt. Én voltam az első utas. Felszedtük még Adriennt és még 2 másik emberkét, és mentünk a kikötőbe. Valamiért azt gondoltam, hogy Sliemából indulunk, és arra is készültünk, de semmi logika nem volt benne, ugyanis sosem láttunk ott nagyobb hajót, csak a helyi járatok vannak ott, de nem is gondoltam bele. Mindenesetre jól elszórakoztunk ezen, mert mikor mentünk befizetni, Adrienn javasolta, hogy ne kérjünk kisbuszt, mert az plusz költség, gyalogoljunk. De mondtam, hogy hajnalban még hagyján, de este fáradtak leszünk, én nem óhajtok gyalogloni még több mint 1 órát. Ezek szerint Vallettáig kellett volna gyalogolni reggel is éste is, hehe :))

A hajó profi volt, de sajnos tengeri beteg lettem. Az utolsó fél órában számoltam a perceket, nagyon rosszul voltam. Rossz volt belegondolni, hogy még hazafele is kell majd menni. Nagyok voltak a hullámok. Egyébként sem bírom a túlzottan zárt teret, állva sem, nem hogy utazás közben. problémám van buszon, ezek szerint hajón, repülőn, bár ott a fejfájáson kívül nem szokott egyéb bajom lenni, autóban vagy a vezető vagy az anyós ülésben érzem magam komfortosan, hátul nincs elég levegőm. Szal kicsit macerás vagyok. Nah, végülis odaértünk, ott várt egy emeletes busz idegenvezetővel. Nagyon jó volt a fickó, humoros volt és érdekes dolgokat mesélt, nem volt túl sok, nem volt túl kevés. Persze az első poénja a maffiával kapcsolatos volt, gondolom nem lehet kihagyni Szicíliában. Egyébként mondta, hogy már nem annyira vészes a  helyzet mint régen, ma már sokkal élhetőbb Szicília, ha esetleg oda akarnánk költözni :) Nem mondom, hogy nem bírnám elviselni :) Első állomás Pozzallo volt, ez a kikötőváros. Itt bementünk egy kávézóba, ahol lehetett pisilni, reggelizni. Ettünk croissant, mert Natalya a lelkemre kötötte, hogy ki ne hagyjam, mert isteni finom. Igaza volt. :)) Ezután 2 és fél órás buszozás után elmentünk az Etnához. Otthon kihagytam a havat, itt most volt benne részem. Jah, egyébként jó idő volt. Napot ugyan nem láttunk, egész nap szürkület volt, de kb 18-20 fok volt, szal kellemes. A hegyen nem, ott szél volt és hideg és hó. Még jó, hogy készültünk, mert mondták, vigyünk meleg cuccot, téli kabátot vittem és rétegesen öltöztem. Kellett is, mert lent melegem volt, fent fáztam. Az egyetlen dolog ami nem tetszett, hogy olyan helyen álltunk meg, ami messze volt a kráterektől. Ez még hagyján, de nem emelete ki kellően az idegenvezető, hogy ott vannak a kráterek és fel lehet menni. Megemlítette viszont a felvonót, ha jó idő lesz, amivel fel lehet menni a hegy tetejére, fejenként 26 euroért, de nem működött a felvonó, a szél miatt. Megspóroltam 26 eurót :))) Szóval megálltunk egy kajálda előtt, és mindenki beözönlött. Mondtam, hogy menjünk el a hegyhez először, addigra hátha lemegy a sor, mert nem szeretnék időt pocsékolni sorban állással, mikor itt vagyunk az Etnán. El is mentünk, meg is néztük,  hegyet másztunk, csúszkáltunk a hóban (nem szándékosan), majd visszamentünk, hogy hátha tudunk kajálni. Önkiszolgálós étterem volt, rendes kajával. De még mindig nagy  volt a sor. Mondtam, hogy én nem akarok időt vesztegetni, veszek péksüteményt, és megeszem gyorsan, aztán megyek még felderítem a terepet. Említette az idegenvezető a krátert,azt hittem ott van mellettünk, gondolta megnézem. Adrienn nem volt boldog, nem akart egyedül kajálni, de mondtam, hogy én nem jövök ide minden nap, és a kaja meg nem különösebben érdekel. Végül ő is úgy döntött, hogy csatlakozik hozzám, hamar megkajáltunk és elindultunk. Hát a kráter nem ott volt, ahol azt én gondoltam, viszont sokkal messzebb. Alig volt már időnk. Ja, megjegyzem a busz mindig pontosan elindult, mikor tervezte, nem tudom, hogy nagyon várakoztak volna e ránk, igazából létszám ellenőrzés se nagyon volt. Végülis elsiettünk az egyik kráterhez. Hatalmas szél volt. Szemünk, szánk, cipőnk tele lett apró lávaszemcsékkel, de felküzdöttük magunkat a tetejére, és fantasztikus látvány volt. Adrienn is örült, hogy a rendes ebéd helyett, inkább ezt választottuk :)))) Visszafele viszont meggyűlt a bajunk a széllel. Én még ilyen szélben nem menteltem. Sietnünk kellett, mert pár percünk volt, de szembeszéllel nagyon lassan haladtunk. Végülis elcsíptük pont a buszt :))) Szóval ez az egy dolog nem tetszett, hogy miért nem a kráter mellett állt le a busz, egyébként ott is volt egy kajálda, mert szerintem ez volt a lényeg. Havas hegyet mindenhol lehet látni (Máltán nem), de vulkáni krátereket nem, és az Etnának ez a lényege. Rajtunk kívül nem is ment el oda senki a buszról, pedig fullos volt, tehát kb 50 ember vagy több. Ezzel szemben megebédeltek. Azt is néztük, hogy volt a buszon egy nagy család, végig aludtak, amíg ment a busz, a Etnán kajáltak, majd megint aludtak, és a következő és egyben utolsó megállóhelyen szintén fagyiztak, és kajáltak. Ezért szerintem nagyon kár elmenni egy ilyen irándulásra. persze nem az én dolgom, csak furcsállottam. Utolsó megállónk, szintén két és fél óra buszozás után Modica, a csoki fővárosa volt. :)) Jól hangzik nem? :)))

Ebben a városban 500 ezren laknak, többen mint Máltán összesen :)))) Éppen dugó volt és őrület a városban, vasárnap délután, mindenki ráért. Nagyon hangulatos város, imádtam. :) Majd meglátjátok a képeken. Kóstoltunk csokit, ami nagyon különleges, és teljesen különbözik minden eddigi csokitól amit eddig kóstoltam. Mindenféle ízesítéssel árulják, nhány példa: vanília, ánizs, gyömbér, fahéj, banán, ananász, chili. Persze bevásároltunk :)))) Felmásztunk egy magas ponton lévő templomhoz, ahonnan gyönyörű volt a kilátás, és a templom is tetszett. Utána elmentünk sétálni, ettünk olasz fagyit, majd lejárt az időnk, és indultunk vissza a kikötőbe. Ja, még annyit, hogy az olaszok gátlástalanul megbámulnak. Mentünk, jött szembe néhány fickó, az egyik szabályosan belenézett az arcomba szemrebbenés nélkül. Visszafele megint találkoztunk velük, és akkor megint. Köpni nyelni nem tudtam, úgy meglepődtem :)))) De ezen kívül is volt, hogy olyan nyíltan bámult egynémelyik, hogy teljesen zavarba jöttem, nem vagyok ehhez hozzászokva. :)

Nagyon féltem a hajóúttól, biztos voltam benne, hogy hányni fogok és kész leszek mire hazaérünk. Aztán eszembe jutott, hogy hát mi a francért tanultam különféle technikákat, ha nem alkalmazom őket. :) Úgyhogy lementem alfába és elképzeltem, hogy milyen nagyszerűen utazok hazáig, és élvezem az egészet, mikor odaérünk, azt gondolom milyen hamar eltelt az idő, és milyen klassz volt :))) Képzeljétek, semmi bajom nem volt, tök hamar eltelt az idő, és jól éreztem magam :)))) Külön ültünk Adriennel, hogy kényelmesebb legyen, a cuccunkat is le tudjuk magunk mellé rakni. Elindultunk, becsuktam a szemem, kb 50 percig relaxáltam, elrepült az idő, és amikor nagyon hullámzott azt képzeltem, milyen kényelmesen ringatózik a hajó, milyen jól esik, és nem fordult fel a gyomrom, nem fájdult meg a fejem. A második felében az útnak csak pihentem csukott szemmel. Klassz volt. Reggel azt mondtam, soha többet nem ülök hajóra, inkább repülővel közlekedek, de este azt mondtam, miért ne, bármikor elmegyek bárhova hajóval :)))

Hazafele külön busszal mentünk Adriennel. Én egyedül voltam, úgyhogy házhoz vitettem magam. Meg is jegyezte a sofőr, hogy reggel jó hosszú utam volt, egyetértettem :))) 9 45kor már itthon voltam, de hullafáradt voltam. Rövid emailellenőrzés után mentem is aludni :)

Reggel 5ször szólt az ébresztő, ami azt jelenti, vagyis mindig szundira kapcsoltam, és 10 percenként szólt megint, hogy kéne kelni, úgyhogy az 5ik után nagy nehezen rávettem magam a kikászálódásra. Mivel nem voltam túl gyors, hamar eltelt az idő, késésben voltam. Lesiettem St Juliansre, hogy onnan majd megyek busszal, de ott meg dugó volt, mert építkezés van az egyik sarkon, és csak 1 sáv járható, rendőrök irányítják a forgalmat, de valami hiba csúszott a dologba és mindkét oldal beállt, mire megoldották, hatalmas dugó alakult ki. Kb 20 percet késsett a buszom, ha ezt előbb tudom, akkor inkább elsétálok a suliig, de nem tudtam. Kb negyed 10re értem oda, épp mentek be az épületbe, szal időben voltam. Megírtuk a szövegértés tesztet, könnyűnek találtam, utána kis szünet, majd a szókincs teszt. Azon Natalyaval ültünk egymás mellett és megbeszéltük a dolgokat. Azért hagytam benne hibát, mert nem vagyok tökéletes :))))) Reggel magammal vittem a fürdőlepedőt és az új könyvemet, de esett az eső, szal nem volt napozós idő. Natalyaval elsétáltunk a supermarketing (St Julians végén), vásároltam egy-két dolgot, majd hazajöttem. Főztem rizottót, nagyon finom lett. :)) Holnap még további tesztek. Ja, és holnap ünnepnap van, senki nem dolgozik, másoknak suli sincs, de nekünk igen. Szerintem azért, hogy ne szünnappal kezdjük a kurzust.

Képek:

Ez Sliemában van, most vettem észre. Az egyik háznak ez a neve (házszám helyett) :)))

Marcelával, múlt pénteken, ez volt az utolsó napja, elmentem elköszönni tőle

Napoztam Sliemában a parton, és ezt láttam :) Nem tudom megunni

Naxxar főtere

Templom, még mindig Naxxar

A palota belülről. Nagyon díszes volt, de egyáltalán nem éreztem giccsesnek. A következő képek ott készültek

A palota kertje

A palotában még a wc ajtón az embléma is elegáns volt :))))

Ez az egy, ami nem illett az összeképbe. Tényleg minden nagyon elit volt és elegáns, minden részletre ügyeltek, de az oroszlán, hát ez valahogy kakukktojás volt :))

Ez még mindig Naxxar.

Mosta dóm belülről

Ez érdekes volt. A második világháborúban ledobtak egy bombát a dómra, ami végig futott a járdán és megállt a dóm előtt anélkül, hogy felrobbant volna. Senki nem sérült meg. Remélem azért hatástalanították :)))))

Kívülről

Cuki kis utcácska. Imádom ezeket :)

Még mindig a dóm

Ezzel a hajóval mentünk Szicíliába. Sajnos az eleje nem fért a képbe, nagy hajó volt :)

Pozzallo főtere

ez is :) épp rendőrtalálkozó volt, vagy valami hasonló :))

Homokos tengerpart.

Isten hozott :)

Pici templom, nagyon helyes volt

A reggelim :)

Még mindig Pozzallo

Kirakat, ugyanott :)

A buszból rengeteg képet készítettem, szal némelyiken látszik egy kis tükröződés. El szoktam ennyi zöldtől Máltán, nagyon tetszett, milyen sok zöld volt Szicílián. Mint otthon :)

Vannak hipermarketek is. Azon nevettünk, hogy ha egy máltai bemenne egy ilyenbe, eltévedne, vagy azt hinné egy város, és beköltözne :))))

A körforgalmak nagyon szépen rendben voltak tartva. Mindegyik, kivétel nélkül.

Hatalmas házak vannak. Arra a következtetésre jutottam, hogy biztosan nincs központi fűtés, mert gyakorlatilag egyetlen kisméretű házat sem láttunk. Nem spórolnak ezen :)

Az Etna felé megálltunk egy helyen, ahol lehetett ajándékokat vásárolni és likőrt kóstolni. Kezembe nyomtak egy korty nemtom milyen likőrt, ők csak viagrának hívják, mert nagyon erős, piros színe volt. Hát tényleg erős volt. Legszívesebben kiöntöttem volna, de nem akartam megbántani őket, szal megittam. Minimum 40 fokosak ezek de ez felmehet akár 70ig is, ez nem tudom mennyi volt. Kóstoltunk még különféle mézeket és krémeket. Vettem is egy üveg mandula krémet.

Az Etna messziről

Itt álltunk meg

:)

Ezek a felvonók nem működtek.

Megkövesedett láva, hoztam egy darabot persze szuvenírként :)

Egyik kráter messziről, asszem a 2001 es.

Ez az az 1987es, ide mentünk fel

Ez megint a 2001es. Ide is fel lehet menni, de az 20 percre írták, és nagyon fújt a szél, elég veszélyes is volt, plusz időnk sem volt. De legközelebb már tudom, hogy ott van, és meg fogom nézni azt is.

Így néz ki egy kráter

Nagyon kellett erőlködni, hogy ne fújjon el a szél, pedig nem vagyok egy pehelykönnyű :)

Ezt a házat elöntötte a láva. A bent lakóknak  volt ideje kiköltözni, összes bútoraikkal együtt, szal ez nem egy lávasír.

Áthaladtunk egy városon, ahol mindenhol így állt a szemét. A munkások sztrájkolnak egy hete, mert nem kaptak fizetést, szal nem szállítják el a szemetet. Durva!

A buszon:)

Modicában dugó volt:)

Ez volt a csokibolt

A templomhoz felfelé menetben ez a kilátás tárult elénk, és itt még csak az elején voltunk:)

A templom, amihez felmentünk

Cuki kis utca:) Mint Máltán.

Ezt azért fotóztam le, mert közelről is látszik, hogy ízlésesek a szobrok, nem rondák az angyalok és nem is giccsesek szerintem.

A templom belülről

Egy színház, hát ha nem lett volna rá kiírva, eszembe nem jutott volna erre gondolni :)

Antik piac volt elég hosszú soron, de én inkább zssibinek vagy bolhapiacnak nevezném :)

Horrorisztikus babák, vuhahaha

Várostérkép

Főutca

Egy másik templom, ezt nem néztük meg belülről, már nem volt rá idő

A hajón visszafele :)