Na megvagyok.

Sok minden történt, sok minden kavarog bennem, nem is fog minden eszembe jutni, majd leírom ahogy eszembe jut. Először is ami leginkább foglalkoztatott az elmúlt héten, az a haláleset. Úgy gondolom feldolgoztam, de nem tudom felfogni teljesen ami történt. Persze láttam a koporsót, eltemettük, de akkor sem realizálódott még a gondolataimban. Maga a temetés szörnyű élmény volt. Most ide is leírom, remélem majd valaki emlékszik rá ha aktuális lesz, hogy én nem akarok temetést, én nem akarok sírhelyet. Azt szeretném ha hamvaimat a tengerbe szórnák. Semmi gyásszertartás, meg siratás, meg pap, meg sírásás, satöbbi. Úgyis mindenki lerendezi saját magában,  nem kell ez a cirkusz pluszban. Én is 3 nap alatt valamennyire lerendeztem magamban a dolgot, de szombaton megint minden előjött, szal jegyezzétek meg kérlek, mi az akaratom :) Ja, és a Mátrában nagyon hideg volt, majd megfagytam. És nem néztem  meg utoljára apámat ...

Vasárnap család, este ügyvéd, hétfőn budapesti út, este ügyvéd, éjfél után alvás, fél 4kor kelés, kedden irány vissza Máltára. Kissé sűrű volt az otthonlétem, de majd decemberben nyugisabb lesz. Úgyhogy mindenki vigyázzon magára, most 20 évre elég volt ez az élmény minimum.

Rómában eredetileg 2 és fél óra lett volna a várakozási idő, de ezt feltornáztuk 4 órahosszára. Élveztem. Olyan szinten fáradt voltam, hogy el sem tudom mondani... Nem bírtam olvasni, csak ültem és néztem ki a  fejemből, néha lecsukódott a szemem, de nem akartam elaludni. Úgyhogy majdnem fél 3 volt mire megérkeztem Máltára. És olyan jó volt, hogy most tudtam az utat. nem úgy mint először. Magabiztosan hazabuszoztam a kisméretű bőröndömmel, ami fullos volt persze. Majd gyorsan kipakoltam. Azért gyorsan mert hoztam két nagy doboz tejfölt és 20 darab túró rudit, és azokat hűtőbe kellett tenni mielőbb. Utána erőt vettem magamon, és elmentem a suliba, mert Charlenenal megbeszéltük, hogy ott hagyja a recepción a házi feladatokat nekem. Mit mondjak, a hátam közepére sem kívántam, annyira fáradt voltam, hogy már alig vánszorogtam, de hősiesen elmentem a suliba, és mit ad Isten??? Nem hagyta ott nekem a házikat, hát én olyan de olyan boldog voltam :))) Hazavánszorogtam, ja még előtte bementem a kisboltba itt a sarkon, mert semmi nem volt itthon (tejfölön és túró rudin kívül), vettem egy karton vizet (ezt sem kívántam a hátam közepére sem, de muszáj volt), sajtot, és kenyeret és hazajöttem.Tettem vettem kicsit majd 6 óra előtt nem sokkal lefeküdtem aludni és ez így ment reggelig :) Kipihentem magam nagyjából. Úgy döntöttem nem aprózom el a pihenést a hétre, hanem egyben letudom, és úgy érzem sikerült. Nem vagyok 100%os, de mondjuk 80, az azért nem rossz, a tegnapi 2%omhoz képest :)

Ma suliban mondta Charlene, hogy elfelejtette otthagyni nekem a házi feladatokat, nagyon sajnálja. Én megmondtam őszintén, hogy örültem neki, mert nagyon fáradt voltam és így legalább aludhattam. Utólag még boldogabb vagyok, ugyanis tegnap megint vizsgáztak, és nekem ezt odatette a házi feladatok közé, szal lett volna dolgom bőven, ráadásul koncentrálni sem tudtam volna. Szal még jobb, hogy elfelejtette:) Ja, a múlt héten is próbavizsgáztunk asszem csütörtökön vagy szerdán. Hát nem igazán ment a koncentrálás, de másnapra most úgy javította ki, hogy rendesen mint a vizsgán százalékosan értékelt és 76 %os lett, ami azt jelenti, hogy átmentem volna. És azt mondta, hogy szigorúbban értékelt mint a vizsgán, mert figyelembe vette, hogy nyugodtak vagyunk, mikor nála vizsgázunk, és majd élesben izgulni fogunk és azzal romlik a teljesítményünk. Ezzel azért meg vagyok elégedve :) Aram szerint azért vizsgáztak, hogy ne maaradjak le nagyon a tanulással, mondtam sorry :) Vittem szuvenírnek túró rudit az osztálytársaknak és Charlenenak is. Charlene ismerte, mondta, hogy ez a legjobb csoki Magyarországon, egyetértettem:) A többiek is örültek, szünetben vicces volt, mindenki piros pöttyöst majszolt :))) Ízlett nekik, legalábbis azt mondták :) Ja, még előtte fotózás volt. Sulifotó. Összetömörültünk és csináltak 3 képet. Már ki is rakták, holnap megrendelem mindhármat.

Hát .. nagyjából ennyi most. Fáj a derekam, tegnapelőtt becsípődött, pedig nem csináltam semmi hirtelen mozdulatot. Jó lenne ha elmúlna. Ja főleg azért, mert vasárnap úgy néz ki bowlingozni megyünk. J ma hagyja el Máltát, de nem búcsúzom el tőle. Nem kerültünk közel igazából és az utóbbi  2-3 hétben nem is kommunikáltunk, nem értem rá, ő meg nem erőltette. Azt mondta Aram, hogy teljesen megváltozott, mert rájött, hogy mindjárt elmegy és nem tanult többet és minden nap ivott, nem is ment haza aludni :)))) Egy smst küldök majd neki.

A kandikameráról semmit sem tudok. Azt kiderítettem, hogy vasárnap 2 órakor szokott lenni egy kandikamerás műsor, de hogy ez e az vagy sem, nem tudom. Hátha egyszer sikerül majd megszerezni valamilyen módon. Most pedig készítek kis lecsós rizst, aztán megcsinálom a halom házi feladatot és szerintem este lesz. Ja, még van pár kép amiket nem publikáltam, majd pótolom azokat is.