2008.09.20.
Hajnali háromkor keltünk. Érdekes volt. Akkor már tudtam volna aludni. Röpke 4 óra alvás után belevágtam életem eddigi legnagyobb kalandjába. 4 órakor indultunk, Anya, Jóska és én a kis Micrával. Kb háromnegyed 6ra felértünk Ferihegy 2re. Becsekkoltunk, minden rendben volt. Kicsit aggódtam, mert még soha sem vásároltam interneten repülőjegyet, de semmi gond nem volt. Még a kódomat sem kérték, csak azt kérdezték hova utazom és megnézték az útlevelemet. A bőröndöm iszonyatosan nehéz volt. 23.6 kiló. Nem is volt gond, amíg Jóska bevitte a reptérre, aztán a repülő elhozta Máltára, sőt még az sem volt gond, mikor vízszintes terepen kellett vele közlekednem. Na de Máltán amilyen buszok vannak. Na de nagyon előreszaladtam. A repülő kicsit késett, mert egy utast kergettek, hol lehet, bemondták többször is hogy várják, és nagy sokára került csak elő. De hát én nem siettem, vártam türelmesen. Ja a vizsgálatnál elvették a vizemet, nem is tudtam hogy csak 100 ml alatti üveg lehet nálam. Nincs is olyan üdítő vagy víz, vagy igen? Vihettem volna egy fél deci pálinkát például :) De Anya is mondta, hogy ő úgy tudja, hogy fél liter a határ, de hát mindegy, megpróbáltam:) A bicskámat is elvették, arra is számítottam. Javasolta a fickó hogy ha van aki elkísért, adjam oda neki, hívjam fel telefonon. De gondoltam nem szórakozok, számítottam rá. De viszont most már tudom, hogy a bőröndbe bele lehet tenni, a kézipoggyászba nem. Beszálltunk, és mellém egy 57 éves nő ült, aki kb 42-45 nek nézett ki. Budapesten van fagyizója, olasz a férje, rutinos röpködős volt. :) Elkezdtünk beszélgetni, és ez így is maradt, míg Rómába nem értünk. Hamar elrepült velünk az idő és a gép is haha :) Rómában a repülőtér nem volt semmi különös, olyan volt mintha már jártam volna ott, pedig ebben az életemben nem. Vártam két és fél órát a következő gépre. Gondoltam nem eszek, mert majd adnak a repülőn enni, viszont vettem egy vizet, amit fel is vittem mint renitens utas :)) Itt már nem ellenőrizték:) Itt még volt egy kis kavarodás, mert mikor megérkeztem megnéztem hanyas kapunál kell majd beszállni és ott várakoztam. Eljött az idő én megyek a kapuhoz, kiderült hogy onnan ugyan nem megy Máltára. Elslattyogtam megnéztem, hát átpakolták máshova, ami a reptér másik végén volt, de nem volt gond, simán odataláltam hamar. Itt is késtünk, mert egy csapat fiatalra vártunk, valszeg késett a gépük amiről átszálltak, nem baj, továbbra is ráértem:) A gépen nem kaptunk enni, csak egy kis kekszet meg inni. Igazán nem is voltam már éhes, izgultam. Mikor szálltunk le, hát az valami gyönyörű volt, nem úgy volt mint a nagy repülőtereken, hogy hirtelen leereszkedünk és akkor már ott is vagyunk, hanem mentünk egy fél kört Málta felett, csodálatos volt. Bántam hogy eltettem a fényképezőt a táskámba, azt meg fel a polcra, de majd legközelebb megörökítem. Fogalmam sem volt mi merre hogy meddig, mikor kijöttem a repülőtérről, ami Luqa-n található. Kóboroltam egy darabig, aztán megkérdeztem egy fickót, hogy juthatok el St. Juliansre. Javasolta a taxit, 15-20 euróért, de mondtam neki hogy az drága nekem. Majd megmutatta a buszmegállót. Megérkezett a busz, és akkor ugrott be, hogy én ugyanezt olvastam, hogy Máltán milyen régifajta buszok közlekednek, de nem jutott el az agyamig, hogy én majd egy több mint 20 kilós bőrönddel fogom megtapasztalni. Röpke 1perc per lépcsőfokkal felküzdöttem magam a buszra, megvettem a jegyemet, és helyet foglaltam a busz hátuljában, mert a bőrönddel elzártam minden továbbjutási lehetőséget. És tényleg olcsó, nekem 10 cent volt a jegy, a bőröndömnek 15 cent (ha jól emlékszem, lehet fordítva volt). Elbuszoztam Vallettába, ott egy számomra hatalmas és kaotikus buszállomáson ténferegtem kicsit. Majd elővettem azt a pár oldalt, amit a suli küldött hogy hogyan lehet megközelíteni a nyelviskolát Vallettából. Úgyhogy volt pár busz számom, 66, 67 vagy valami ilyesmi. Odaálltam ahol ilyenek voltak kiírva, és „véletlenül” épp egy magyar házaspár beszélgetett mellettem. Megszólítottam őket és megkérdeztem tudják e melyik busszal mehetnék St. Juliansre. Nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, közölték hogy ők is oda mennek, menjek velük. Húúú de örültem:) Éppen bent állt egy busz, olyan kis szakadt mint amivel előzőleg közlekedtem, de mondta a férfi, hogy van jobb busz is, várjunk a következőre. Kb 1 perc múlva beállt egy modern busz, ahol csak egyet kellett emelnem a bőröndömön, amit ráadásul segített is megtenni a férfi, és a buszban is volt hely hogy húzogassam a csomagot. Hát nagyon örülök, hogy velük jöhettem, meert nekem minden egyforma volt, minden ház szinte egyforma színű, rengeteg hotel van, a városok között nincs rés, hogy esetleg észrevegyem elhagytunk valamit. A hitelt ugyan nem tudták hol lehet, de megtippelték, és szóltak hogy na itt szállj le szerintünk. Megköszöntem a segítséget és leszálltam. Azóta is hálával gondolok rájuk, hogy ennyire segítőkészek voltak. Ott kérdezgettem pár embert merre lehet a hotelem, találtam is olyat aki tudta, így kissé leizzadva, elfáradva megérkezte szállásomra. Itt minden rendben volt, tudtak rólam, azt is sikerült megbeszélni, hogy ha úgy alakul maradhatok a hónap végéig. Annyira büszke vagyok magamra, hogy sikerült magam megértetni és én is nagyjából értem amit mondanak. Este még elmentem egyet sétálni, kicsit hűvös volt, mert esett egy kis eső, meg be volt borulva. De azért az otthoni 7 fokhoz semmi köze nem volt. A cipő kicsit kitörte a lábam. Beültem egy étterembe, ahol meg szerettem volna kóstolni valami máltai szendvicsfélét, láttam kitéve, de nem volt kép róla, gondoltam kipróbálom. De nem volt szerencsém, mert közölte a pincér, hogy azok most nincsenek, talán csak reggelire, de abban nem vagyok biztos hogy ezt mondta pontosan, lényeg az hogy azt nem kérhettem. Így vegetáriánus tésztát ettem, nem volt rossz, de elájulva sem voltam tőle. Este viszonylag hamar megfürödtem, és lefeküdtem aludni.
Néhány kép az első napról:
A reptérről itthon
Ezt láttam mikor kiléptem Máltán a repülőtérről:
Ez az öböl, miután megtaláltam a szállásom mentem felderíteni a terepet, ez ott van közel a hotelhez
Ez nem tudom mi, még nem néztem meg, de olyan igazi turistafotó, mindenki lefényképezi gondolom:)
Kis ligetecske, ilyen is van :)
