0926

A suliban haladtunk, tanultam dolgokat, párban voltam Aram-mal. Kóreai leányzó, szimpatikus nekem. Vele már többször voltunk párban, szeret beszélgetni:) Mondta, hogy a lakótársa is annyi idős kb mint én, és hogy szeretne megismerni, mondtam oké. Cseréltünk telszámot is. A lakótársa másik nyelviskolába jár, de szintén koreai. Amúgy semmi különös nem történt, elfáradtam annyi :) Eléggé el voltam keseredve, mert úgy döntöttem mégsem veszem ki azt a lakást, amiről tegnap írtam. Mert 300 eurot sokalltam azért, hogy együtt lakjak valakivel. Még ha nem is egy szobában. De ma megkérdeztem Charlene-t (a tanár), hogy szerinte sok e 300 euró érte, és azt mondta, hogy sok, ennyi pénzért találok olyan lakást, amiben egyedül lakhatom. Megkérdeztem Aramot is, hogy ő mennyit fizet a szobáért, ahol lakik St. Juliansben, azt mondta 200 eurot. Szóval kicsit letörtem, neem volt kedvem a lakáskereséshez, de már nem akartam a hotelben sem lakni. Reggel láttam egy bárban kiírva, hogy vannak szobák kiadók, suli után írtam is egy emailt, hogy mibe kerül, de még nem néztem meg a választ, mert ma este nem tudtam netezni. Tehát offline írom megint a naplómat.

Hazafelé menet arra gondoltam felhívom azt az ingatlanost, aki szerintem próbált hívni már többször is, de mindig akkor, mikor suliban voltam, és nem írt ki számot, hogy visszahívjam, de van egy névjegykártyám. De igazság szerint nem volt kedvem. Elég nehézkesen beszélek telefonban, személyesen is, de ott legalább látja rajtam a másik, hogy gondolkodom, vagy nézek bután és akkor elismétli, vagy mondom neki nem értem, és elmondja még egyszer. Ezt telefonba is lehet, csak ott valahogy még nehezebben értem. De itt jegyzem meg, nagyon türelmesek a máltaiak, készségesen elmagyaráznak mindent százszor is :) Biztos hozzászoktak már a sok nebulóhoz :)) Kaptam Lackótól is egy smst, a lányok főbérlőjének a száma. Hazamentem, megebédeltem és úgy döntöttem felhívom először Dorrist (ő a lányok főbérlője). Bármennyire is utáltam, hogy telefonálnom kell, rászántam magam, mert ugye kellett valamit találnom, már untam a dolgot. Felhívtam, sok mindent nem értettem, hehe :)) Abban maradtunk, hogy a sulinál találkozunk. Úgyhogy fogtam magam és visszamentem, de nem gyalog, mert ahhoz nem volt kedvem, hanem inkább vártam fél órát a buszra. Ott felhívtam Dorrist, hogy itt vagyok a sulinál. Röpke 20 perc után megérkezett a lánya, és valami labirintuson (számomra olyan volt) keresztül elmentünk Dorishoz, én azt hittem egy lakást fog mutatni a lány, de nem :) Közben beszélt hozzám, de mondjuk 30 százalékát értettem annak amit mondott. Sebaj. Doris 61 éves nő. Érdeklődött mit szeretnék, mondtam hogy valahol lakni fél évig, najó de milyen lakást akarok, van választék:)) Mondtam, hogy szeretnék maximum 300 euroért egy lakást, amibe azonnal beköltözhetek. Mondta hogy van 350ért. Megnéztem, és ti is megnézhetitek a fotókon, mert kivettem :) Nekem nagyon tetszik, tágas, világos, nem giccses, tiszta. No megegyeztünk, meg is kötöttük a szerződést fél évre. A kaucióra azt mondta, hogy én olyan szelídnek nézek ki, egy havit szokott kérni, de elég lesz 200 euró tőlem :)) Azt kifizettem rögtön. Ja, mondta, hogy ha akarok költözhetek is azonnal, mert nem akarja, hogy annyi pénzt fizessek a hotelre. Ennek örültem. Megkérdeztem tőle, hogy mivel fogalmam sincs hol vagyok, és van egy nagyon nehéz bőröndöm, melyik busszal a legegyszerűbb nekem eljönni, hogy ne kelljen sokat cipekednem. Megkérdezte hol lakom, betájolta, hogy hol is van, és mondta, hogy hát 5 óra körül álljak ki a sarokra, és elhoznak kocsival, telefonáljak ha ott vagyok:) Ez volt fél 4 körül. Na ennyiben maradtunk, visszasétáltam a szállásra, és mondtam a recepciós lánynak, aki már ismert, mert ő volt ott mikor bejelentkeztem, meg mikor variáltam, hálistennek nem kellett mindig mindenkinek elmagyarázni mi a szitu, mert „véletlenül” mindig ő volt ott mikor intézkednem kellett. Na most is. Mondtam neki, hogy találtam lakást és akkor én most kicsekkolnék. Kicsit csodálkozott, hogy így délután 4kor :) Kifizettem 3 éjszakát, és mondtam hogy 1 óra múlva megyek is. Összecsomagoltam, megint a nagy bőröndömbe. Mikor leadtam a kulcsot, azért még elkért plusz 12 eurót, mert hogy délkután jelentkeztem ki és fenntartották a szobát nekem, a főnöke utasítására, el kell kérnie tőlem ezt a pénzt. Veszekedhettem volna vele, meg úgysem tudott volna velem mit csinálni, de nem vagyok az a típus, kifizettem. Ez a bőrönd súlyos, nagyon súlyos. A hotelben fel kellett cipelnem jó pár lépcsőfokot, jó volt. Kiálltam a sarokra, felhívtam Dorist, hogy itt vagyok, alig fél óra várakozás után megérkezett értem ő, a férje (aki vezetett), és két kiskölök :) A kocsiba segített bepakolni a papa. Hálistennek, mert meghaladta volna erőnléti képességemet, a csomagtartóba beemelés. Elvittük a csomagjaimat a lakáshoz, ahol még több lépcső volt, sokkal több, félig a papa segített felcipelni, félig Doris, aki megjegyezte, hogy fél Magyarországot becsomagoltam a bőröndömbe és elhoztam Máltára :D Miután ez is megtörtént, visszamentünk a kocsiba és elmentünk Santa Venerába, megrendelni nekem az internetet. Adsl. Doris azt mondta, mivel ilyen szelídnek tűnök, felajánlja a telefonvonalat. Ez a Santa Venera üzleti negyedféle, de asszem egy város, vagy városrész, fene tudja eldönteni. Van ott Lidl, ami a legolcsóbb üzlet Máltán Doris szerint. Mondtam ilyen nekünk is van Hungaryban. Közben megtanultam tőle azt a szót, hogy oké máltaiul: melá. Jót röhögött, hogy majd jól megtanulom a máltai nyelvet, és majd tanítom a suliban pénzért :)) Ezt a Lidlt szerintem meglátogatom holnap, ha visszatalálok oda :) Most már főzhetek is. Már jó lenne valami meleg kaját enni. Ja, és ma este rendes tányérból vacsoráztam. Miknek tudok örülni :))) Szóval megrendeltük az internetet, 41,55 euróba került 3 hónapra. Valamikor a jövő héten majd bekötik, addig meg el kell sétálnom a suliba, mert ott van wi-fi. Nincs messze, 5-10 perc. Ja, Swieqi-ben lakom, hogy ez most városrész e vagy St. Julianshez tartozik, passz. Így persze megdőlt amit akartam, hogy mégis St. Juliansben kéne lakni, de az az igazság, hogy már nem érdekelt, tetszett a lakás és nem volt kedvem tovább keresgélni. Ezután hazajöttünk, megkérdezte Doris, hogy most akarok e fizetni vagy inkább holnap, részletekben vagy egyben. Mondtam hogy most és egyben 1 hónapot. Lerendeztük, leolvastuk az óraállásokat, mert a rezsit majd külön kell fizetni. Viszont heti egy takarítás benne van az árban. Szerdánként jönnek majd mindig takarítani. Nem bánom:)) Akartam még este kicsit elmenni netezni, de annyit mentem ma és eléggé elfáradtam, úgyhogy úgy döntöttem inkább itthon maradok, kipakoltam a cuccaimat, készítettem egy szendvicset, le is fotóztam, mint az első vacsimat, amit tányérból, asztalnál fogyasztok :)) Beszéltem Lackóval is telefonon, mert volt pár kérdésem. Vennem kell átalakítót a konnektorba. Nem tudom írtam e, de a csatlakozó más itt mint nálunk, és kell külön egy átalakító, hogy be tudjam dugni a bedugnivalót. A hotelben volt, itt nincs. Illetve egy van a konyhában, de az kevés lesz. Fogalmam sem volt, hogy hívják ezt az átalakítót, de ő sem tudta a nevét, de elmondta, hogy ő hogy szokta kérni, és megértik :) A másik, hogy nincs takaró. Ma valahogy túlélem, de holnap kérek egyet, remélem adnak. A hotelben sem volt az ágyon elkészítve, hanem a szekrényben volt berakva, de huzat az nem volt rajta. Itt meg nincs is egyáltalán takaró. Csak egy huzat. Furcsa. Valszeg ők nem használják. Mondjuk elhiszem hogy 40 fokban nincs rá szükségük, bár én akkor is használok. Nekem az kell, hogy a paplan csücskét a fejem alá tegyem, akkor alszom jól :))) Ma megszámolom a sarkokat és végre megnyugodhatok, hogy meg van a főhadiszállásom itt Máltán. Ja, és aki jön meglátogatni, simán elalhat nálam, szóval spórolok nektek :))) Csak repjegyet kell venni és kész :)) Ha holnap eljutok a Lidlbe, veszek egy polifoamot is :) A holnapi viszontlátásra.

Ja és bocsi, tegnap mégsem tettem fel a buszokat, mert ahogy befejeztem a bejegyzést, skypeoltam jó sokáig, és utána meg már elfáradtam, de meglesz az is :)

Jaaaaa, még valami, a bankosoknak :))) Képzeljétek vettem ki pénzt az atmből, és nem ám hogy szépen rendezetten adta ki a pénzt. Nem! Összevissza volt, fejjel lefelé, hátoldalával felfelé, ahogy esett, semmi sorba rakosgatás, mert a portrénak mindig egyfelé kell néznie. Nem. Olyan máltai módon, csak lazán :))))

És a képek :

belépünk az ajtón

 szemben van egy tárolószerűség

így néz ki belülről:

 Balra van a konyha:

 Ebből nyílik balra a fürdőszoba

 a bejárattól jobbra van a szoba:

 Az erkélyről ezeket látom, sorrendben, balra, szemből, jobbra:

0925

Ma reggel esett az eső, úgyhogy gyors döntést kellett hoznom, hogy mit tegyek, mivel esernyőm az nincs. Úgy gondoltam próba cseresznye, megpróbálom a buszt, ha jön jön, ha nem jön, akkor megyek gyalog. Azért eltettem a szalmakalapomat, hogy ha nagyon esik, feltegyem valami kis védelemnek, de nagyon nem akartam ázott egérként beérkezni az iskolába. Ma már 9re kellett menni. Végülis mikor elindultam épp nem esett, de le akartam tesztelni a buszt is, úgy hogy tudom az utat, nem úgy ahogy vasárnap sikerült :) Fél órát vártam a buszra, de jött. És kiderült, hogy kb 5 perc alatt ott van a busz, és vasárnap amikor még nem tudtam hol járok, akkor a sofőr a másik végén tett le. Miután körbementünk ott mindenen. De most már tisztában vagyok legalább azzal hol lakok és hol tanulok :) haladok. Jó korán megérkezutemm így a suliba, várni kellett vagy 20 percet, akkor már esett az eső, beültem egy fedett helyre az udvaron, és odajött egy bulgár lány, akivel beszéltünk pár szót. Egy busszal jöttünk, utólag kiderült, de én nem láttam. Ő már eléggé fejlett lény angolból, gondolom mosolygott magában az erőlködésemen, de végülis megértett és én is értettem :) ma már élesben tanultunk. Nagyon elfáradtam. Sokat kellett koncentrálnom. Megint csoportokra oszlottunk, most mások voltak a partnereim, de természetesen egy spanyol és egy koreai :) AZ első szünetben várt rám egy lány egy kiadó szoba ajánlattal :) Bement Greghez, hogy tud e valakit aki lakást keres, és ő meg emlékezett rám (a végén mikor beszéltünk megkérdeztem, hogy végeztünk e mára, vagy várnom kell még esetleg, és akkor megnézte a nevem, gondolom erre emlékezett), és odairányította a csoportomhoz. Egy török lány, Máltán jár egyetemre,  harmadik éve. Szimpatikus volt. St. Juliansben van a lakás, nem messze a hoteltől. Meg is néztem suli után, ezért nem tudtam offline megírni a bejegyzésemet, úgyhogy lehet ez most kicsit szűkebb szavú lesz :) Nagyon tetszik. Szép nagy és világos. Két szoba van benne, az egyikben ő lakik, Serife nek hívják, a másikból vasárnap költözik ki a lakója. vaan egy nagy nappali, egy konyha, fürdőszoba és egy mosókonyha vagy valami olyasmi. Ja és egy erkély. Kérdeztem mennyire gyakran rendez partikat, mondta sosem. Ha eljönnek a barátai akkor általában elmennek beülni valahova. 300 euro egy hónapra plusz rezsi, és nem kér kauciót. Szerintem kiveszem. tegnap azon gondolkodtam, hogy mégis csak inkább St. Juliansen lenne jó a lakás, mert nem is vagyok bulizós fajta, minek akarok a suli közelében lakni? 20 perc séta még jól is esik. És ha valamit akarok úgyis be kell jönni St. Juliansre. És tessék, ma kapok egy ilyen ajánlatot. Lehetne kicsit olcsóbb is, de mindegy, ennyit rá szántam egyébként is. Ezután levonultam a tengerpartra, arra a helyre amit kinéztem magamnak az a megkövesedett homokos part. Az új csukámban már tudtam bandukolni gond nélkül :) Egy kicsit melege volt ugyan a lábamnak, de sebaj. Ja ez ... az időjárás enyhén őrült. A reggeli esőben már nem vettem hosszú újjút mert azt kitapasztaltam, hogy hiába esik, nincs hideg. Na de délután már így is majd lerohadt rólam a farmerhalászom. Oké, kimentem a parta, már alig vártam hogy levetkőzzek, de ott meg olyan szél volt, hogy ha picit is elment a nap, fáztam. De Serife is mondta, hogy nem tudta még megszokni 3 év alatt. :)) Ott napfürdőztem egy pár órát, talán kettőt, nem tudom, aztán beárnyékolt a fal :) Ezután felkerekedtem, hogy találjak egy alkalmas padot, ahol kicsit kisebb szél fúj és megírhassam a házi feladatomat, mert már az is volt. Nem is volt egyszerű, amilyen könnyen boldogultam a órán, házi feladatban voltak dolgok amit nem értettem, de az már úgy marad. Megcsináltam amit tudtam, a többit majd megbeszéljük holnap :)

Még kora délután telefonált anyukám, hogy a lakásügyem bonyolódik, úgyhogy gondoltam 6 óra körül visszatérek a főhadiszállásra, és keresek a neten szerződésmintát albérlethez, meg megírom a blogbejegyzésem is, de hazafele jövet először bementem a szupermarketbe, azzal a határozott szándékkal, hogy átnézem a 600 féle kenyeret, és választok valami olyat, ami egészséges. Találtam párat, választottam is, nem tudom bejön e, még nem ettem belőle, nem voltam éhes. Vettem még salátát, mert zöldséghiányban szenvedek, nem is ettem még zöldséget mióta itt vagyok, csak első nap vacsira a tésztához. Nem valami szépek a zöldségek, és drágák is. A gyümölcs is, na jó a banán nem drága, de pont azt szeretem a legkevésbé. Reggel szoktam eltenni útravalónak egy almát vagy egy narancsot, mert az van a hotelben a reggelinél kirakva. Most azt találtam ki, hogy a szobámban fogok reggelizni, a saját kenyeremet, és sajtot is vettem, meg salátát hozzá, és lemegyek az étterembe, elteszek vagy 3 narancsot vagy almát és megvan a gyümölcs adagom, legalább addig a pár napig amíg még itt lakom. 

Vissza is értem 6 körül ahogy terveztem, és most sokan voltatok online, úgyhogy jól eltelt az idő velem :) De nem adtam fel, csak megírtam a mai napi eseményeket is. Ma nem készítettem fotókat mert nem volt kedvem, de mindjárt csinálok egy képriportot a buszokról :) Számomra érdekes, hogy ennyi van belőlük, és olcsók is. 47 cent a legdrágább jegy. Vallettáig ennyiből megyek. Meg a következő sarokig. Olyan mint a helyi járatos jegyek nálunk. Nem számít hány megállót megyünk vagy hova.

Izé, nem tudom miért kell fél métert gyalogolni a képek között, de nem is akarom kitalálni, fent vannak és kész :) Kis feladat, ha látni akarjátok:)

0924

A mai nap nagyon érdekes, élvezetes és fárasztó volt számomra. Az időjárást még ki kell ismernem. Reggel hosszúújjúba mentem, de mér fél úton megbántam. Éjszaka esett az eső. Reggel olyan fene tudja milyen idő volt, de kisütött a nap és dögmeleg lett. Ja az éjszaka. Mostanában elég türelmes vagyok, és toleráns, minden úgy jó ahogy van, de az éjszaka kicsit felhúztam magam. Német fiatalok mint a birkák, nem is birkák, hanem nem is tudom mihez hasoníltani őket. Én már lefeküdtem, ők akkor jöttek fel csordában és üvöltöztek, csapkodták az ajtókat, valaki, talán a tanár próbálta őket csitítani, de nem lehetett, szörnyű volt, nem is hallottam még ilyet. Pedig szerintem nincsenek olyan nagyon sokan. 15-20an? Fogalmam sincs. Najó, eltelt kis idő, gondolom oszoltak, DE az éjszaka folyamán legalább 8szor arra riadtam fel, hogy csapódik egy ajtó. Az ajtót nem kulccsal kell becsukni, hanem becsukódik ha elengedem, de ezt lehet ember módjára finoman becsukni és lehet állat módjára 1 méterről berántani, na ez utóbbi történt legalább 8szor, és a legutolsó 3 órakor kb, szóval szörnyű éjszakám volt, remélem nem maradnak sokáig vagy én nem maradok sokáig, amire hálistennek látok némi esélyt. Na megyek vissza a reggelhez.

Most nem indultam el nagyon hamar, mert hogy megtanultam az útvonalat, belőttem hogy 20 perc, ez így tökéletes is volt. Negyed 10kor jött Greg, mint kiderült, ő az igazgató. Bementünk egy hátsó kertbe, és kaptunk ismertető anyagokat. A lényeget szóban is elmondta. Mindent értettem, szinte minden szót, nagyon jó volt. Nagyon kellett koncentrálni, de értettem, örültem:) Az a lényeg, hogy kétféle kurzus van, az egyik nyelvvizsgára felkészítő, a másik általános angol. 55En vagyunk akik minimum három hónapra jelentkeztünk. EZ az 55 ember kezd nyelvvizsgára felkészítő kurzussal, és a jövő hét végéig el kell döntenünk, hogy akarjuk e ezt vagy átmegyünk általános angol nyelvre, ami egy kicsit lazább. Ez a keményebb változat. Minden nap van házi feladat, amit kötelező megcsinálni. Ha 3 napot hiányzok, és nem azért mert beteg vagyok, akkor kirúgnak, vagyis átraknak általános angolra, ha ez a következő hét végéig történik meg, akkor semmi gond, ha később, akkor elvesztem a fél időmet, pl van 8 hetem hátra, és azt mondják hogy szevasz, akkor 4 hetet buktam, és csak 4 hetet járhatok általános angolra. Attól hogy elvégzem ezt a felkészítőt, nem kell levizsgáznom, de nyilván érdemes. Azért persze külön kell fizetni. Ha a PET-et választom ,asszem az alap cambridge nyelvvizsga, az 80 euró, vannk más fajták is, azok 130-140 euróba kerülnek és ezt el kell önteni október 15ig, mert akkor kell legkésőbb fizetni. Nekem fogalmam sincs melyik mire jó, majd meg próbálom megnézni. Ja, és azt is meg kéne néznem hogy mi az hogy Intermediate, mert olyanra raktak, remélem az nálunk a középfoknak felel meg, ha valaki tudja, légyszi írja meg. Szóval komolyan kell venni ezt a fajtát, a másik az lazább, ott nemm muszáj megírni a házit, nem muszáj bejárni, de én azért jöttem hogy jó angolos legyek, dolgozni sem akarok, szóval én a Cambridge kurzust választom. Na de ha ezt meg tudom csinálni 3 hónap alatt, mit fogok csinálni a következő 3 hónapban? :)) Megyek felsőfokra??? Nem lehet késni, 15 perc engedélyezett, a 16. percben nem mehetünk be a terembe, akkor buktál 1 napot. Mondjuk ez engem nem nagyon zavar, én nem vagyok késős típus. Nagyjából ezek a szabályok. Ja, és most az első két héten derül ki hogy ki melyik csoportban marad véglegesen. Ha gyenge egy csoport szólni kell, ha túl erős nekem, akkor is, szóval még variálás lesz a jövő hét végéig. Kaptunk könyvet is, amire megkértek hogy a jövő hét végéig ne írjunk bele, mert ha másik csoportba kerülünk, akkor új könyvet kapunk, utána azt csinálunk vele amit akarunk.

Ezután bejöttek a szabadidőszervezős fiúk, lenyomták a marketingszöveget, és utána jött a lényeg. Beosztottak csoportokba, és hogy ki melyik tanárhoz kerül. Egy számomra szimpatikus lányhoz kerültem, örültem neki, szimpi volt első naptól kezdve, vagy őt szerettem volna, vagy volt még egy másik nő. Charlene a neve, és máltai. A csoportban 9en vagyunk. És most megkövetem magam, nem is kínaiak, hanem koreaiak és japánok akik itt vannak, állítólag kínai egy sincs :))) Na szóval 5 koreai, 3 spanyol és én. Ez a csoport. Na gondoltam nehéz dolgom lesz, mert ezek már tök jól összecimbiztek mivel egy nyelvet beszélnek. Nem. Nagyon kedvesek, barátságosak voltak. Charlene szerint nekem a legjobb, mert nincs is magyar a suliban másik. Megkérte a többieket is, hogy szabadidejükben is angolul beszéljenek, de nyilván az nem úgy megy. Ja, és volt Debrecenben, és Halápon és a Hortobágyon is :)) Először párba rendezett minket, és egy játékot kellett játszanunk, amit először ő csinált meg. Felírt a táblára számokat, neveket, helyeket és kérdésekkel kellett kideríteni hogy mik azok, pl felírta hogy 38, és az a cipőmérete. Szóval ezt kellett játszanunk. Egy koreai lánnyal kerültem párba, nehezen de megértettem amit mondott, de csomószor visszakérdeztem. Utána 4en ültünk össze, és kaptunk egy lapot, amin rengeteg kérdés volt, és azokra kellett mindannyiunknak válaszolni. Például kedvenc film, teszel e valamit az egészségedért, kedvenc kaja, hova mennél el szívesen, milyen egy tökéletes este vagy hétvége számodra, ilyenek. Jó sok volt. Ez jó volt. 2 koreai lány egy spanyol fiú és én voltunk egy csoportban. Ja, megjegyzem én vagyok a második legöregebb az 55 ember közül, ahogy elnéztem. Közben a tanárnő is kérdezgetett, meg mikor már végeztünk de a másik csapat még nem, akkor is ment mindenféléről a társalgás, haha, a mi szintünkön:) Bár megjegyzem, hogy a két koreai lány 3 hónapot már keményen végig tanult és kicsivel vannak magasabb szinten mint most én. Nagyobb a szókincsük. Megkérdezte Charlene, hogy ki hol lakik, és mondtam hogy egy hotelben éés lakást keresek éppen. Erre mindkét koreai lány mondta, hogy ők tudnak. Az egyiket ki is választottam mára, és elmentem vele haza. Közben beszélgettünk. 120 euró lenne havonta, de úgy hogy szobatársak lennénk. Ennyit tudtam, ja meg hogy van egy másik szoba, ahol lakik egy lány. És viszonylag közel van a sulihoz. Tényleg. Hát beléptem a lakásba, jó nagy tágas lakás, volt benne 3 koreai fickó, csak pislogtam. Jó nagy kupleráj, ahogy az fiatalokhoz illik:) A lényeg ,hogy a csajnak franciágya van. Mondtam neki, hogy bocs, oké hogy szobatársak lennénk, de én szeretnék egy szimpla saját ágyat magamnak. Ebben maradtunk. Kimentünk a nappaliba, ahol a fiúk voltak és az egyik mondta, hogy a másik szobában lévő csajnak a szobáját én megkaphatom és az meg kiköltözik a másik szobába. De mondtam, hogy a lányt is meg kéne kérdezni, ők meg mondták hogy biztos belemegy :)) Jaen asszem a lány neve, 24 éves, és csak bulizni akar egész életében, és inni :D Amúgy helyes, aranyos lány, de nem hiszem hogy összeillenénk egy szobába :) Mondtam neki, hogy nekem egyformák teljesen elsőre, így már nem, hogy beszéltünk, meg láttam több időn keresztül. :) Mondta, hogy zavarja, hogy mindig kinainak nézik és kiderült, nem szereti őket, de nem indokolta, csak nem szereti őket. Kérdeztem van e valami különbség külsőre a kínaiak és a koreaiak közt, de mondta nincs, csak az érzés. Szóval megköszöntem hogy megmutatta, és eljöttem. Közben hívott Lackó, hogy meg van a tanár neve, de a lányok felajánlották, hogy megkérdezik, hogy kiadja e október 1től a lakást. Ja, és hogy igyuk meg a rosét, mert már kezdi idegesíteni :)) Mondtam neki, hogy én ráérek délutánonként, szóljon ha alkalmas neki.

Holnap pedig megnézem a másik lány barátjának a lakását, de először megkérdezem hogy különálló ágyról van e szó :)

Tegnap kicsit el voltam keseredve, hogy mennyire nem tudok beszélni, de így ha nem olyan erőltetett, akkor jobban megy :)

Délután gondoltam egyet, felpattantam, és elbaktattam a buszmegállóba, és elmentem Vallettába. Nézelődtem a buszból, Sliemát majd megnézem tüzetesebben, hatalmas kikötője van. Valletta sokkolt, ezt most komolyan mondom (írom), olyannyira hogy kb fél óra séta után felültem a hazafele vezető buszra. Olyan rossz érzésem volt. Lepusztult a buszállomás, tele van lébecoló négerekkel és arabokkal. Továbbmenve rengeteg ember, kis szűk utcák, tele bazárral, huhh, nem éreztem jól magam ott. Viszont csináltattam magamról egy képet :)) Szóval hamat visszafordultam, de legalább csináltam egy csomó képet a buszokról, és kipróbáltam a legszakadtabb kinézetű buszt. Szerencsém volt, mert ki akartam próbálni az érzést, hogy milyen egy ilyennel utazni, gondoltam ráérek, megvárom, amíg beáll egy ilyen. Ami bent állt és erre jött, az nem volt annyira szakadt, de a sofőr lepattant, úgy emlékszem be se zárta a buszt és elment, mondta menjünk másikkal :))) Beállt egy másik, naaa az szakadt volt :D Ha lesz rá időm, külön felteszem a képeket róla. Eléször arra gondoltam leszállok Sliemában és megnézem, de annyira tele volt a busz, hogy nem volt kedvem átverekedni magam a tömegen, de mint kiderült sokan leszállta ott, de addigra én már eldöntöttem hogy nem szállok le. Kicsit bóklásztam St. Juliansen, olyan helyeken amerre még nem jártam, majd leültem kicsit elgondolkodni, és arra jutottam, hogy nem szórakozok itt a vízhólyagjaimmal, mert reggelre mindig rendbehozom, de mivel egész nap szükségem van a lábamra főleg délutánonként, veszek egy tornacipőt. Anya, ha elfelejteném külön mondani, októberben lécci hozzátok mer el a túracipőmet! Minden üzletet találtam, rengeteg éttermet, pizzériát fagyizót, bárt, mindent, bazárt, csak olyan boltot nem, ahol megfizethető áron vannak cipők, Tegnap még 10 eurot szántam volna rá, de ma már 20at :)) Nagy nehezen találtam egy boltot, ahol féláron 21 euró volt egy kappa tornacipő, de kényelmetlen volt, határozottan kellemes volt utána felhúznom a papucsot, ami eleve kényelmetlen most már. És a legutolsó bolt, amiben esélyes voltam, bejött :) Két cipőt néztem meg, engedményes volt mindkettő, mindkettő tetszett, de végül is a topisabbat vettem meg, nem azt amelyik jobban nézett ki. Ez kényelmesebb volt. Mjad csatolok róla egy képet :)

Ja, miközben mentem cipőt venni, itt a hoteltől nem messze van egy kisbolt, illetve több is, de van egy amiben az angoltanárnőm dolgozik, Charlene :) Mondta a suliban, hogy délutánonként az apja boltjában dolgozik. Visszafele a másik oldalon jöttem, mert nem kockáztattam az autók közt botorkálni és a zebra odébb volt, de integettem neki, és integetett hogy menjek oda. Odamentem, és kérdezte találtam e lakást. Elújságoltam neki, hogy sajnos franciágy van és én szeretnék egy saját ágyat. Mondta, hogy kérdezősködik és szól ha van valami, rendes volt :)) Megköszöntem és hagytam dolgozni, eléggé pörgött :) Ma este pedig jógázni fogok ,mert annyira hiányzik, igaz hogy kő van a szobában, és nincs polifoamom, de lerakom a törölközőmet, muszáj már csinálnom, akarom :))

és a képek:

Valletta, jó sok ember

Még több ember :)

Ez a máltai parlament, semmi különös ...

lyen kis pici utcák vannak Vallettában

valami

A lábam kicsit lemaradt, de mindegy, rólam is van már  kép Máltán :)

Remélhetőleg a megmentőm :)

Úgy látom a képek nem túl jól jelennek meg, de már nincs kedvem újra méretezni és úgy feltölteni mindent, nem tudom mi baja lehet. Ezután igyekszem odafigyelni, azért szerintem ezek is élvezhetők, az élőt úgysem adja vissza.

0923

Ma reggel időben elindultam, hogy odaérjek a suliba, akkor is ha esetleg eltévednék. De ügyes voltam, vállon veregettem magam, hogy igen, nem tévedtél el, ügyes kislány vagy :) Lemértem az időt is, kényelmes tempóban 20 perc. Most már alhatok nyugodtan reggel:) A reggeli kicsit egyhangú, sok választék nincs, úgyhogy ma kukorica vagy zabpelyhet reggeliztem, nem tudom melyik lehetett, nem ismerem ezeket. A tejet sem igazán szeretem, de gondoltam ne sajtos margarinos kenyeret egyek. Amúgy is sok kenyeret eszem, mert még nem állt be a kajálásom, túl sokat nem akarok költeni, hogy étteremben kajálok, mert az anyagi helyzetem sem állt még be. A legegyszerűbb bemenni a boltba és venni kenyeret meg valamit. Az a valami eddig joghurt volt, de tegnap este vettem mogyoróvajat, hogy variáljak. Sajnos az egészséges táplálkozás és a lúgos étrend abszolút felborult, de még kell egy kis idő, hogy mindent felmérjek. Viszont a fehér nadrágom bő rám, szóval nincs gond :)) Ja, és húst azt nem eszek, azért odáig nem fajult a dolog :)))

A suli. Beszélgetéssel kezdtünk. Be voltunk osztva időre párosával. Egy kínai lánnyal kerültem párba. Hát nagyon jó volt. Végre látom hogy milyen szinten vagyok. Olvasni tudok, beszélni összefüggően nem. Amúgy is fura helyzet, mert „parancsra” nem tudok beszélgetni, olyan erőltetett, még magyarul is, nem hogy angolul. Először mesélni kellett magamról pár mondatot, meg kérdezgetett a tanárnő dolgokat.Utána a párom is megtette ugyanezt, sokat nem értettem mert, úgy beszélt mint kínaiul, olyan hangsúllyal és csak azt értettem, amit a tanárnő visszamondott vagy kérdezett. Ezután kaptunk két két képet és el kellett mondani mit látunk rajta, beszélni kellett folyamatosan, pff, nem ment túl jól. Volt a végén valami szituációs gyakorlat is, majdnem végig értettem mi a helyzet, de magát a feladatot nem értettem, kétszer megpróbálta elmagyarázni a tanárnő, aztán feladta, hogy nincs több időnk :))) Ezután volt 45 perc szünetem, majd magnóhallgatás következett. Az nem ment olyan rosszul szerintem. Leszűrve a dolgokat, olvasni elég jól tudok, még írni is talán, értem is amit mondanak, ha szépen beszélnek, beszélni viszont nem tudok. Szókincsem sincs elég. Mondjuk ezt nagyjából tudtam, de most legalább van egy határozottabb fogalmam arról mennyit sikerült autodidakta módon magamra szedni. Remélem a tanárok is jól mérik fel és megfelelő csoportba tesznek. De biztos, ez a dolguk, ezért teszteltek:) És ha nem felel meg a csoport amibe kezdek, átkérhetem magam másikba. Már délben végeztünk is. Megkérdeztem a Greget, ő a koordinátor, vagy nemtom minek nevezzem, szóval ő igazgat ott minket, hogy mikor ki hova miért megy. Szal megkérdeztem, hogy tud e valakit aki adna ki lakást a közelben. Mondta hogy ő nem foglalkozik ilyennel, de telefonált egyet, és felírt egy nevet, hogy keressem őt 2-án az irodában, mert most nyaralni van, és ha minden igaz lesz neki október közepétől. Na most az nekem későn van, de ha nem lesz más az is valami. Plusz javasolta azt is, hogy menjek el irodákba St. Juliansen mert biztos találok szállást olcsón, mert vége a szezonnak. Ezt mondta Lackó is. Úgyhogy most felkerekedek, és benézek pár helyre, plusz megyek a tengerpartra is közben, hogy a kellemest összekössem a hasznossal :) Este folytatom az írást.

Mielőtt elindultam, csak megnéztem, működik e a netem, de nem ment. Viszont odajött a recepciósfiú, és megkérdezte megy e a netem, mondtam nem, és megkérdeztem hogy náluk van e a hiba, mondta igen, szóval nem is a laptopom a hibás, ennek felettébb örülök:))) Most hogy visszajöttem megkérdeztem megy e már a net, azt mondta a srác, hogy igen. Majd kipróbálom:)

Egész délután a tengerparton voltam, nem tudok betelni vele :) Csináltam egy rakat képet, nem teszem fel mindet, majd akkor ha nem lesz mit feltöltenem :) Elmentem arra a helyre, amit tegnap felfedeztem. A vízhólyagos lábammal nem volt kis teljesítmény, bár délelőtt nagyon jó volt, igaz gyógyítottam nadival este és reggel is. De úgy látszik délutánra megint kiújult, viszont megtettem vele pár kilómétert, fájdalom nélkül, ezt szerettem volna elérni:) Még most is bambulnék a parton, de mindjárt esni fog az eső, elég csúnyán be van borulva. Még a közelekdéshez annyi adalék, hogy a káosz ellenére a gyalogosokkal borzasztóan udvariasak az autósok. Igaz csak a gyalogátkelőhelyeken. Ha állok a zebránál, még le sem léptem, akkor satufékkel megáll az autósok többsége :)) Szinten minden percben csikorognak a fékek, szól egy duda, de semmi probléma. A kocsik ütött kopottak (van kivétel!!!), általában régiek, és sok a sportkocsi, ja és üvölt a zene. Nagyonszeretik hangosan hallgatni a zenét, a tengerparton is, ha más nincs, akkor a mobilon szól a zene a fejük mellett. Szóval udvariasak:) Érdekes módon motort alig látok, pedig azt hittem majd sok lesz a robogó, de nem, egyértelműen a kocsik vannak túlsúlyban, és a buszok:)

Vettem egy máltai sim kártyát, vodafone uralom van, úgyhogy ez is az. A számot sosem fogom megtanulni hehe :)

Találtam egy nagy áruházat (itteni viszonylatokhoz képest nagy), elég nagy az élelmiszerválaszték, van többféle kenyér is, most csak banánt vettem, de majd ha elfogy a kenyerem, oda megyek vásárolni. Sok minden van, és sokféle. Ja, amit nagyon furcsállok, hogy elég drága a gyümölcs és a zöldség. Pedig azt hittem itt olcsó. Valszeg nem nagyon terem meg ezeken a sziklás talajokon. Persze nem tudom beljebb milyen, azt majd még kiderítem.

Bementem három ingatlanoshoz. Egynél azonnal rávágtákm hogy arrafele nincs 300 euro/hó ért lakás, 4-500 euró, de annyit én nem akarok fizetni. Itt St. Julianson van, de egyelőre azt hagyom. A másik két helyen pedig nem volt bent az illetékes, csak felírták a telszámomat, hogy majd hívnak. Mondtam hogy elég nehezen kommunikálok angolul, telefonba meg még nehezebbenn, de megértőek voltak, és mondták hogy majd időpontot egyeztetünk és az irodában találkozunk. :) Még egyik sem hívott. Holnap bemegyek másokhoz is, csak gondoltam egyszerre kevéshez megyek, mert aztán össze fogok kavarodni, hogy mi hol van.

Mai képek:

vala

A szemetet csak így kiteszik az utcára vagy a ház elé és reggel összeszedi a szemeteskocsi. Nem kell szórakozni kukákkal meg hasonlókkal, meg egyenzsákokkal, különben nnem viszik el.

St Julians a másik oldalról:

Így néz ki az a part, ahol ma voltam, megkövesedett homok az egész.

 Ez eddig a kedvenc helyem :

 Ez is a megkövesedett homokos part, csak másik irányból

Mivel rólam még nincs kép mióta Máltán vagyok, így itt a lábam :))

Ez szép :)

Ez Máténak :)

Kaktusz :)

Ez a kaktusz mellett van, nhél kissé nagyon szemetes

Ez meg vicces :) Egy romos tároló az út mellett, itt megyek el a sulihoz. Megunt cipellők:)

Ezt a pár képet anyukám készítette az indulás hajnalán a reptéren:)

Repülök nemsokára:)

Élesben :)

2008.09.22.

Ma reggel 8kor találkoztam Lackóval az utcasarkon:) Ugyanis nem akart sehogy se összejönni hogy mikor lenne jó, mert mindig dolgozik szegény, és így legalább megmutatta, hogy kell normálisan odatalálni a sulihoz gyalog. :) Egyáltalán nem volt furcsa vele találkozni, ő jegyezte meg, hogy olyan mintha már régóta ismernénk egymást, pár hónapja valóban ismerjük egymást de tényleg természetes volt hogy találkoztunk. :) Olyan amilyennek megismertem, cuki :))))

A suliban rengeteg ember volt, elég nagy a terület is, nem számítottam rá, hogy ennyien leszünk. Rengeteg spanyol és kínai van. Szerintem 70 %. Úgy kezdődött, hogy összetereltek minket egy helyre, és egy fickó mondott pár szót és mondta, hogy aki on-line kitöltöttte a tesztet és hallja a nevét az lépjen félre. Az én nevem is elhangzott. Elvonultunk egy csajszival és mondta hogy kettesével szólít majd minket, és beszélgetünk. Vártam, vártam, míg a végére hárman maradtunk, de már csak egy neve volt a tanárnőnek. Kiderült, hogy egy holland csaj 3 hónapra én pedig fél évre jöttem, így nekünk fel kelett volna menni a többiekkel nagy tesztet írni, szóval hamar felszaladtunk röpke fél óra késéssel tesztet írni:) Lefárasztott a teszt. Nehéz volt. Jó pár percig nem is tudtam figyelni rendesen, de aztán belemerültem. Mondták hogy írhatom tovább, mert később jöttem, de nem volt rá szükség. Ezzel is úgy voltam mint minden mással, hogy ha tudom, tudom, ha nem, nem, nem görcsölök különösebben. Majd a nyelvvizsgán esetleg :))) Ha jól értettem, akkor ingyenes a nyelvvizsga, vagy csak a felkészítés rá? Majd ha aktuális lesz utánajárok:) Szóval végeztünk a teszttel és volt negyed óra szünet. Majd utána megint csoportokra osztottak minket, és következett még egy teszt. Ez valamivel könnyebb volt mint az első, gondolom azzal felmérték kb ki milyen szinten van, ezzel meg pontosabban belőtték. Ebből már értettem minden szót majdnem :) Aki végzett, hazamehetett, holnap negyed 10re kell menni. Ja és állítólag lesz mindig házi feladat is és keményen kell tanulni. Majd kiderül, hogy tényleg e vagy csak ijesztgettek:) Kaptunk programot is. Sok program van a suliban. Minden este party van a bisztróban. Sajnos este 10kor kezdődik, úgyhogy amíg itt lakom nekem ez kilőve. Ma például welcome drink van. Remélem sikerül a közelben bérelnem egy lakást és akkor nem lesz akadály, hogy menjek ismerkedni a bisztróba. Most nem akarok fél órát sétálgatni oda vissza. Najó lehet hogy csak 20 perc, de akkor sem :)

A laptopommal nem sikerült csatlakoznom az internetre, eleinte gyanús volt, hogy esetleg a hotelnél van a hiba, mert első nap mikor megérkeztem működött délután. Azóta nem. Próbáltam a suli környékén, ott is ugyanaz volt a hiba, így gyanús volt, hogy a hiba sajnos az én készülékemben van. Gondoltam majd agykontrollal hátha meg tudom gyógyítani és sikerült!!!! Olyan boldog voltam :) Megörültem, csomó mindent el is felejtettem amit akartam csinálni, ha majd lesz netem, de nem baj, remélem így marad :) Suli után a hazajövetel már nem ment olyan simán mint reggel, én próbáltam figyelni, de közben ugye beszélgettünk is, és kimaradtak dolgok, hogy most merre hogy is mentünk. Volt amit tudtam korrigálni, de mire beértem St. Juliansre már felfordult velem a világ. Azért visszataláltam, csak több időbe tellett, de nem baj, mert nézelődtem. Nagyon sok minden van, kis szűk utcák, tele üzletekkel, pubokkal, emberekkel, jó nézni:) Vettem egy telefonkártyát, ha esetleg a mobilomon lemerül a kártya, és nem tudom feltölteni. Csináltam ma is pár képet a suliból visszafele jövet, de sajnos lemerült az aksi. Majd holnap is készítek párat. Az a jó, hogy nem kell hogy ráragadjon a fejemre a fényképezőgép, mert nem egy hétre jöttem, van időm:) Délután miután létrehoztam a blogot és írtam pár emailt (nem eleget, majd pótolom), megint elindultam mászkálni. Találtam egy szuper jó helyet. Jó nagy és lehet napozóágyat is használni (bérelni?? nem tudom), és mellesleg gyönyörű. Eltöltöttem ott egy jó csomó időt, annyira csodálatos volt, lógattam a lábam a vízbe, hátha jót tesz az agyon vÍzhólyagosodott lábamnak, gondoltam. Nem lett jobb, de viszont jól esett a víz neki, és jó meleg volt, leszámítva az első fél percet. Ja,és ott lehet búvárkodni is. Máshol is lehet, de itt a búvárcentrum olyan komolynak tűnt. Visszaérve a hotelbe szóltam a recepción, hogy bizonytalan ideig még maradnék, és odaadom az útlevelem, mert nincs kedvem naponta fizetni. Meg is egyeztünk. Lackó mondta reggel, hogy az a lakás amiről beszélt, hogy október 1től felszabadul, a suliban egy tanáré, majd kideríti a nevét, telszámát és majd beszélek vele. Szóval remélem max október 1ig kell itt laknom. Igazából nincs vele bajom, csak drága, a lakásokhoz képest.

És akkor képek:

A suli udvara:

Ez is a suli udvara

Ilyen egyforma házak vannak, azért nehéz tájékozódni

2008.09.21.

Reggel fel sem keltem az ágyból 9ig, azt is csak azért, mert menni kellett reggelizni:) A reggeli nagyon egyszerű, kenyér kétféle, margarin, lekvár, talán méz, müzli, felvágottak, sajt, kávé, üdítő, víz. Sajtos, margarinos kenyeret kenyeret reggeliztem:) Eléggé fújt a szél, és nem is sütött a teraszra a nap, így azt gondoltam hűvös van, felöltöztem halászgatyába, hosszú újjúba, és elindultam csavarogni, de csak a sarokig jutottam, mert ott már sütött a nap, és nagyon meleg volt. Visszafordultam, hogy akkor inkább fürdeni és napozni megyek :) Közben felfedeztem, hogy itt a sarkon van egy élelmiszerbolt, vettem is hamar egy üveg vizet. Ja meg elmentem 10 métert és vettem egy strandtáskát. Visszamentem a szállásra és felvettem a vadiúj fürdőrucimat, szoknyát, pólót papucsot és irány a part. A tengerpart sziklás kavicsos. De találtam egy pici helyet, ahol van valamennyi homok, oda letelepedtem. Ehhez sétálni kellett olyan 15 percet kábé (az én tempómban, ami nem sokkal gyorsabb mint egy csiga). Szuper volt. Olyan megnyugtató a tengert hallani. Egyszer mentem bele olyan másfél órányi napozás után, először nagyon hidegnek éreztem, de utána szuper volt. Egyáltalán nem hideg még a tenger. Majd egy olyan profán dolog vetett véget a napfürdőzésnek, hogy pisilnem kellett :)) De nagyon jól bírtam, 3 órát pisi nélkül :))) Hazajöttem, hajat mostam, és lementem a hallba hogy majd netezek. Tegnap sikerült, ma nem. Reggel is próbáltam, de nem ment. Délután megkérdeztem a recepcióst, hogy van e valami gond az internettel, de mondta nincs, meg is mutatta a routert, hogy nézzem meg világít, működik. Nem tudom mi lehetett vele a gond, de nem adott IP címet. Úgyhogy visszajöttem, letusoltam és elkezdtem megírni a naplómat. Közb majdnem rámtörték az ajtót a takarítólányok, de én éppen tusoltam, kinyitni nem tudtam, kikiabálni se lett volna értelme, mert a fürdő ajtaja is be volt csukva, és mire végeztem, magamra tekertem a törölközőt, addigra már olyan szinten verték az ajtót, hogy azt hittem betörik. De megmentettem, kinyitottam és kértem tőlük pár perc türelmet :))

A tengerparton figyelgettem az embereket. Rengeteg turista van, sok a német. Itt a szállodában is. Olaszok is sokan vannak. Szerintem máltait láttam a legkevesebbet, vagy még nem tudom milyenek :) Nagy a nyüzsgés, főleg este.

Közben este lett. Úgy volt, hogy ma találkozom Lackóval, de dolgoznia kellett, és így az elhalasztva holnapra. Gondoltam kiderítem hol a suli, ne reggel kelljen vele tölteni az időt. Hát kalandosra sikerült. A buszsofőr rendes volt, mert megkérdeztem hanyadik megálló Pembroke (ott van a suli), és mondta hogy majd szól. Ja azt hozzáteszem, hogy kb negyed 6 körül mentem ki a buszhoz, jött olyan háromnegyed körül. Leszálltam Pembrokeban, elkezdtem kérdezősködni, senki nem tudta sem az utcát sem a sulit hogy hol lehet. Bementem hotelbe is, semmi. Ja és elvileg Pembroke tök pici. Legalábbis azt mondták. Lementem a tengerpartra, kérdeztem ott egy másik hotelest, embereket, senki nem tudott semmit. Na addig mentem, míg nem találtam két taxist, akik útba igazítottak, azt mondtál 12 perc kb gyalog. Na igen, csak nem az én tempómban. Mentem kb fél órát mikor útelágazáshoz értem, ott megint megkérdeztem, útba igazítottak, de már nem mentem el megnézni hogy tényleg ott van e a suli, elhittem, mert közben kezdett sötétedni és én még világosban sem tudom mi hol van, nem hogy sötétben. Találtam egy buszmegállót, de hiába vártam a buszt, nem jött. Ez egy forgalmas főút mellett volt, nem azon amin az én buszom ment odafele. Megkérdeztem a buszmegállóban egy fickót, hogy merre van St. Julians, megmutatta, azt mondta 5 perc. Elindultam, de akkor már sötét volt, kb fél 8. Mentem mendegéltem, ne mis volt gond, amíg voltt járda, de az elfogyott, vicces volt :)) A másik oldalon volt, de egy fal mögött, amit már nemtudtam volna megmászni, így vissza kellett mennem, ahol még nem volt nagy a fal és átszaladnom a 4 sávos úton. Az autók mint az őrültek jöttek folyamatosan, de elfigyelgettem én már a gyalogosokat, beállnak az út közepére és egyszer csak átslisszolnak. Na én is ezt tettem. Elég gyakorlott vagyok otthon közlekedésben, mind gyalogosan mind kocsival, de ez azért húzós volt. Nem baj, átértem. Aztán mikor mgint dönteni kellett merre menjek, megkérdeztem, át kellett menni a másik oldalra, haha, ugyanaz, annyival megspékelve hogy még kanyar is volt és útkereszteződés is, a végén már nem is tudtam hova nézzek, csak mentem, hogy majd lesz valami, de átértem és karambolt sem okoztam:) Ja, közben Lackót is kérdeztem smsben hogy hol van a suli mert akkor még senki nem tudta, de írta, hogy reggel majd elkisér, nem tudja elmagyarázni, közben közöltem vele, hogy én el vagyok már tévedve, és írta, hogy van egy 20 emeletes irodaház vagy mi, menjek affelé mert az jó nekem. Úgyhogy mentem toronyiránt. Legalább megnéztem micsoda élet van itt. Kis utcákban tele minden szórakozóhelyekkel, pubokkal, éttermekkel, nyüzsgéssel. Klassz volt, csak kár hogy nem élveztem, mert az új papucsomban nem esett jól a két óra gyaloglás és szerettem volna már hazaérni. Fényképezni sem jutott eszembe, pedig nálam volt. Én egy nyugodt kis sétára gondoltam, hogy megnézem a sulit aztán visszajövök még kicsit nézelődök és kész. Három ujjam végig össze volt téve, csak az volt a baj, hogy elfelejtettem mondogatni, mit akarok, talán néha asszem mondtam hogy hazatalálok. És végül tényleg sikerült, valahogy a helyes irányt sikerült eltalálnom. Aztán mikor majdnem rossz fele indultam, 2 percre a hoteltől, akkor megálltam és gondolkodtam és felismertem a helyeket, csak más volt mert sötétben még nem láttam. És onnantól kezdve nyert ügyem volt :) Net még mindig nincs, de kezd gyanús lenni, hogy nálam van a hiba, mert valaki gépezett a laptopjával mikor hazaértem, ezen felbuzdultam és én is lementem, de nem sikerült. Holnap megpróbálok valahol, talán a sulibam. Remélem nem döglött be nekem a hálókártya. A pendrive az bedöglött, pedig működött, még otthon másoltam a segítségével. Na de pozitívan tekintek a holnap elé :) Remélem kedvesek lesznek a sulitársak és a tanár is :) kíváncsi vagyok.

Néhány kép erről a napról:

A hotel ahol lakom, nem lett túl jó kép, majd még próbálkozom.

Ezt láttam, miközben süttettem a hasam a napon:)

Meg ezt:

 Ez egy busz, de erről még csinálok, későn jutott eszembe, hogy kéne fotózni:)

2008.09.20.

Hajnali háromkor keltünk. Érdekes volt. Akkor már tudtam volna aludni. Röpke 4 óra alvás után belevágtam életem eddigi legnagyobb kalandjába. 4 órakor indultunk, Anya, Jóska és én a kis Micrával. Kb háromnegyed 6ra felértünk Ferihegy 2re. Becsekkoltunk, minden rendben volt. Kicsit aggódtam, mert még soha sem vásároltam interneten repülőjegyet, de semmi gond nem volt. Még a kódomat sem kérték, csak azt kérdezték hova utazom és megnézték az útlevelemet. A bőröndöm iszonyatosan nehéz volt. 23.6 kiló. Nem is volt gond, amíg Jóska bevitte a reptérre, aztán a repülő elhozta Máltára, sőt még az sem volt gond, mikor vízszintes terepen kellett vele közlekednem. Na de Máltán amilyen buszok vannak. Na de nagyon előreszaladtam. A repülő kicsit késett, mert egy utast kergettek, hol lehet, bemondták többször is hogy várják, és nagy sokára került csak elő. De hát én nem siettem, vártam türelmesen. Ja a vizsgálatnál elvették a vizemet, nem is tudtam hogy csak 100 ml alatti üveg lehet nálam. Nincs is olyan üdítő vagy víz, vagy igen? Vihettem volna egy fél deci pálinkát például :) De Anya is mondta, hogy ő úgy tudja, hogy fél liter a határ, de hát mindegy, megpróbáltam:) A bicskámat is elvették, arra is számítottam. Javasolta a fickó hogy ha van aki elkísért, adjam oda neki, hívjam fel telefonon. De gondoltam nem szórakozok, számítottam rá. De viszont most már tudom, hogy a bőröndbe bele lehet tenni, a kézipoggyászba nem. Beszálltunk, és mellém egy 57 éves nő ült, aki kb 42-45 nek nézett ki. Budapesten van fagyizója, olasz a férje, rutinos röpködős volt. :) Elkezdtünk beszélgetni, és ez így is maradt, míg Rómába nem értünk. Hamar elrepült velünk az idő és a gép is haha :) Rómában a repülőtér nem volt semmi különös, olyan volt mintha már jártam volna ott, pedig ebben az életemben nem. Vártam két és fél órát a következő gépre. Gondoltam nem eszek, mert majd adnak a repülőn enni, viszont vettem egy vizet, amit fel is vittem mint renitens utas :)) Itt már nem ellenőrizték:) Itt még volt egy kis kavarodás, mert mikor megérkeztem megnéztem hanyas kapunál kell majd beszállni és ott várakoztam. Eljött az idő én megyek a kapuhoz, kiderült hogy onnan ugyan nem megy Máltára. Elslattyogtam megnéztem, hát átpakolták máshova, ami a reptér másik végén volt, de nem volt gond, simán odataláltam hamar. Itt is késtünk, mert egy csapat fiatalra vártunk, valszeg késett a gépük amiről átszálltak, nem baj, továbbra is ráértem:) A gépen nem kaptunk enni, csak egy kis kekszet meg inni. Igazán nem is voltam már éhes, izgultam. Mikor szálltunk le, hát az valami gyönyörű volt, nem úgy volt mint a nagy repülőtereken, hogy hirtelen leereszkedünk és akkor már ott is vagyunk, hanem mentünk egy fél kört Málta felett, csodálatos volt. Bántam hogy eltettem a fényképezőt a táskámba, azt meg fel a polcra, de majd legközelebb megörökítem. Fogalmam sem volt mi merre hogy meddig, mikor kijöttem a repülőtérről, ami Luqa-n található. Kóboroltam egy darabig, aztán megkérdeztem egy fickót, hogy juthatok el St. Juliansre. Javasolta a taxit, 15-20 euróért, de mondtam neki hogy az drága nekem. Majd megmutatta a buszmegállót. Megérkezett a busz, és akkor ugrott be, hogy én ugyanezt olvastam, hogy Máltán milyen régifajta buszok közlekednek, de nem jutott el az agyamig, hogy én majd egy több mint 20 kilós bőrönddel fogom megtapasztalni. Röpke 1perc per lépcsőfokkal felküzdöttem magam a buszra, megvettem a jegyemet, és helyet foglaltam a busz hátuljában, mert a bőrönddel elzártam minden továbbjutási lehetőséget. És tényleg olcsó, nekem 10 cent volt a jegy, a bőröndömnek 15 cent (ha jól emlékszem, lehet fordítva volt). Elbuszoztam Vallettába, ott egy számomra hatalmas és kaotikus buszállomáson ténferegtem kicsit. Majd elővettem azt a pár oldalt, amit a suli küldött hogy hogyan lehet megközelíteni a nyelviskolát Vallettából. Úgyhogy volt pár busz számom, 66, 67 vagy valami ilyesmi. Odaálltam ahol ilyenek voltak kiírva, és „véletlenül” épp egy magyar házaspár beszélgetett mellettem. Megszólítottam őket és megkérdeztem tudják e melyik busszal mehetnék St. Juliansre. Nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, közölték hogy ők is oda mennek, menjek velük. Húúú de örültem:) Éppen bent állt egy busz, olyan kis szakadt mint amivel előzőleg közlekedtem, de mondta a férfi, hogy van jobb busz is, várjunk a következőre. Kb 1 perc múlva beállt egy modern busz, ahol csak egyet kellett emelnem a bőröndömön, amit ráadásul segített is megtenni a férfi, és a buszban is volt hely hogy húzogassam a csomagot. Hát nagyon örülök, hogy velük jöhettem, meert nekem minden egyforma volt, minden ház szinte egyforma színű, rengeteg hotel van, a városok között nincs rés, hogy esetleg észrevegyem elhagytunk valamit. A hitelt ugyan nem tudták hol lehet, de megtippelték, és szóltak hogy na itt szállj le szerintünk. Megköszöntem a segítséget és leszálltam. Azóta is hálával gondolok rájuk, hogy ennyire segítőkészek voltak. Ott kérdezgettem pár embert merre lehet a hotelem, találtam is olyat aki tudta, így kissé leizzadva, elfáradva megérkezte szállásomra. Itt minden rendben volt, tudtak rólam, azt is sikerült megbeszélni, hogy ha úgy alakul maradhatok a hónap végéig. Annyira büszke vagyok magamra, hogy sikerült magam megértetni és én is nagyjából értem amit mondanak. Este még elmentem egyet sétálni, kicsit hűvös volt, mert esett egy kis eső, meg be volt borulva. De azért az otthoni 7 fokhoz semmi köze nem volt. A cipő kicsit kitörte a lábam. Beültem egy étterembe, ahol meg szerettem volna kóstolni valami máltai szendvicsfélét, láttam kitéve, de nem volt kép róla, gondoltam kipróbálom. De nem volt szerencsém, mert közölte a pincér, hogy azok most nincsenek, talán csak reggelire, de abban nem vagyok biztos hogy ezt mondta pontosan, lényeg az hogy azt nem kérhettem. Így vegetáriánus tésztát ettem, nem volt rossz, de elájulva sem voltam tőle. Este viszonylag hamar megfürödtem, és lefeküdtem aludni.

Néhány kép az első napról:

A reptérről itthon

 Ezt láttam mikor kiléptem Máltán a repülőtérről:

Ez az öböl, miután megtaláltam a szállásom mentem felderíteni a terepet, ez ott van közel a hotelhez

Ez nem tudom mi, még nem néztem meg, de olyan igazi turistafotó,  mindenki lefényképezi gondolom:)

Kis ligetecske, ilyen is van :)